Boldogult ifjúkoromban valahogy … véletlenül … egyszer csak kutyatulajdonos lettem. Menhelyről elhozott német-juhász szukám a világ legjobb, legaranyosabb, legokosabb, leg-, leg-, leg- … kutyája volt. Mindenhová követett. Mindent eltűrt, mindenben benne volt, mindenben részt vett, mindenkit szeretett, mindenki szerette. Kivéve a postás. Otthon (belvárosi lakás, első emelet) rendszeresen a kutya nyitott ajtót, és hangos csaholással “üdvözölte” az érkezőket. Másként ugatott ha idegen jött és másként ha ismerős. Ha barát állt az ajtóban, azt is pontosan tudtam … bent a szobában. A postást rendszeresen a függőfolyosó ajtaja mögül szedtem elő. Huszonévesen persze nem gondoltam, hogy ez neki (mármint a postásnak) esetleg problémát okozhat! Ma már át tudom, hogy “talán” “kicsit” durva lehetett … KUTYA … mert ez lett a neve: KUTYA (csupa nagybetűvel) tökéletesen átlátta az emberek világát, alkalmazkodott, beilleszkedett, közreműködött, … és közben nevelt … engem … felelősségtudatot tanított. Szóval boldogan éldegéltünk egymással. Főiskola, bulik, órákig tartó kutyasétáltatások a Ligetben, … Amikor anyám megtudta, hogy kutyám lett, azt mondta, hogy hozzá .. a lakásba …talán … inkább ne nagyon vigyem, vagy ha igen, akkor varrni fog neki egy “otthonkát” , a hasán zippzárral, nehogy minden szőrös legyen. (A meséhez tartozik persze, hogy nem telt bele egy év, anyámnak saját tacskója lett. Egy ágyban aludtak. Ennyit a szőrözésről.)
Aztán egy szép napon kitaláltam, hogy Bécsbe költözöm (1988-t írunk!!!). Persze kutyástul, hogyan másképp! Anyukám kétségbeesve könyörgött, “Legalább a kutyát ne vidd, legalább Ő ne haljon éhen!!”
3200 Schilling, egy Bogár autó, a KUTYA és én … így indultunk. Elképzelés nulla, ismerős nulla, … talán nyelvtudás …(gondoltam én) van… csak lesz valahogy. Legnagyobb döbbenetemre Bécsben mindenki a lehető legkedvesebben fogadta KUTYÁT. Mi kutyások, akik a Ligetben ahhoz voltunk szokva, hogy esténként menekülünk a rendőrök elől, hogy ne büntessen meg a kötelező szájkosárhasználat mellőzése bűntettének elkövetése miatt, csak néztem mint az a bizonyos Rozi a moziban! Több üzlet előtt volt kitéve kutyáknak víz a nyári időszakban! Az utcán! Nem egy helyen (kutyával szinte mindenhová be lehetett és be lehet menni!!!) falatkákkal kedveskedtek a betérő kutyáknak! Félreértés ne essék NEM KUTYAELEDELT árusító üzletekről van szó!!! A folyóparton, ahová sétálni jártunk, a legtöbb kutya szabadon rohangált. (törvény szerint vagy póráz, vagy szájkosár lett volna kötelező) Sok helyen bekerített kutyafuttató! Felszerelve. Gazdinak WC, pad, nylonzacskó, szemetes, kutyának itató stb. (még mindig 1988-t írunk!) Aztán amikor már barátaim is lettek, (persze kutyás barátaim) eljártunk kocsmázni, éttermekbe vacsorázni. A kutyák természetesen jöttek velünk. Volt, hogy az asztalunk alatt 3-4 kutya izgett-mozgott. Hamarabb kaptak ők vizet, mint mi vacsorát. És senki nem háborgott!! Sokan jöttek kutyával. Emlékszem egy esetre egy üvegárut!!! árusító üzletben, aholis kutyám kicsinyke kis farkával lazán lesöpörte a legalsó polcot. Szerencsére semmi nem tört el … A kegyelemdöfést az adta meg, amikor beiratkoztam az egyetemre. (Uni Wien) És ha hiszitek, ha nem, a kutya jött velem!! Ott ült velem minden órán, minden előadáson! Egy német-juhász, póráz és szájkosár NÉLKÜL!!! Az előadó professzorok már megismerték, (jobban ismerték, mint engem) üdvözölték, (“Itt jön a legjobb tanítványom!” mondta egyszer az egyik!) diáktársaim falatkákat hoztak neki, dédelgették. Egyszer latin előadáson, a Nagyterem csendjét a hátsó sorból felhangzó, iszonyatos hortyogás törte meg. Ütemes, mély, önfeledt hortyogás. KUTYA bealudt. Mindenki nevetett, a professzor kicsit élcelődött, hogy “… tényleg ennyire unalmas amit mondok…” … én felvertem a jószágot, … hogy azért mégiscsak … aztán folyt tovább az előadás. És persze … nem KUTYA volt az egyetlen egyetemista kutya!!! Mindezen felbuzdulva Pesten, amikor egyszer bementem az ELTÉre bevittem magammal KUTYÁT. Pontosabban … megpróbáltam. Tulajdonképpen csak valamit meg akartam érdeklődni, szó nem volt bejárásról!!! A kutya a 2 lengőajtó között SEM ülhetett le! A portás nem is értette hogyan képzelem hogy egy állat bejön az egyetemre. Ki kellett vinnem az utcára. … Bécsben egyszer még a taxival is magammal vittem KUTYÁT egy éjszakai műszakra. Ezt azonban helyhiány miatt, ( kicsi volt a Merci utasnak, kutyának egyszerre 🙂 sajna fel kellett függesztenem. Voltam Kocsmában pultos, diszkóban ruhatáros … KUTYA ott feküdt egész műszak alatt a pult mellett. Irodában fordító, másik irodában munkatárs … KUTYA mindig, mindenhol velem … jó volt. Életem egyik legszebb időszaka.
Manapság is sok utas jön kutyával … természetesen minden kutyát elviszek. Mindegyik (eddig legalábbis) szépen lefeküdt a taxiban elöl a földön, vagy megmaradt Gazdi ölében a hátsó ülésen.
Azt hiszem Bécsben a kutyák, (de a Gazdik is!!!) nyugodtabbak, békésebbek mint otthon. … és főleg … kicsit más a szemlélet!
Kár ….